Travel

     1.fejezet

Semleges hangulattal bámultam ki a repülőgép ablakán. Vártam már,hogy felvesznek-e egy elég jó képességű iskolába a sok tanulás után. Az egész nyarat azzal töltöttem,hogy hallgattam Apáék marakodását magolás közben. Igaz csak az első 5 percig bírtam, aztán elmentem otthonról. Sétáltam egy nagyot vagy beugrottam egy picit vásárolni, ami velem nem esik meg olyan sokszor annak ellenére,hogy Apa jól tele szokta nyomni a pénztárcámat pénzzel. Mintha ezzel kárpótolhatna bármit is. Van olyan,hogy kifejezetten nem vásárolni megyek csak jó elbújni a ruhafogasok végtelen sorai mögött hallgatni a nyüzsgést, és a rádióból kiszűrődő zenéket. Visszagondolva a nyáron történtekre, sok minden jutott az eszembe. A sok hülyülés a bátyámmal , Adamm-mel,a csajos esték Megan-nel aki mindig ott volt velem. Már annyira nem is vártam,hogy odaérjek,és át vegyem a levelet,hogy felvettek-e. Elhatároztam,hogy a barátommal való szakítás után minden másképp lesz de az,hogy ez innentől kezdve,hogy alakul az már a szerencsémen is múlik ami valljuk be nekem nem nagyon van. Gondolataim kezdtek másfelé kalandozni. Eltávolodtak a jövőre való elvárásaimtól és egyre inkább közeledtek Stan, az exem felé. 8 hónapot jártunk együtt. Eszembe jutottak,az álmatlan éjszakák,a kisírt vörös szemek amikkel ébredtem,a fájó érzés mintha valaki a mellkasodon ücsörögne és nem akarna leszállni róla, mindez nem én voltam. A szerelem teljesen megváltoztatott számomra negatív irányba,és nem fogom hagyni hogy ez még egyszer megtörténjen,hogy valaki még egyszer így megváltoztasson valaki. Könnyek szöktek a szemembe. Nem akartam elbőgni magam egy emberekkel teli első osztályú gépen. Így hát gyorsan  előkotortam a fekete-fehér Beats-es fejhallgatót és már el is kezdtem volna hallgatni a Whiz Khalifa-Work Hard Play Hard c. számot,de egy stuardess állt meg előttem. Feltűnő műmosollyal várt,hogy levegyem a készüléket és szinte minden idegszálammal rá koncentráljak és a mondnadójára. Így is tettem,lassan nem tetsző mozdulatokkal vettem le a fejemről a fülest.

-         Hölgyem , kereken 6 perc múlva leszállunk.Kérem szíveskedjen összepakolni.-mondta mindezt fintorogva mézes-mázos hangján. Egyáltalán nem volt szimpatikus ezért nem válaszoltam valami szépen neki. Kritikus szemekkel vizslattam végig rajta tekintetem. Ócska kék gagyi nadrág kosztüm,2 kiló vakolat,1 vödörnyi vörös rúzzsal ajakain,fogai között némi rúzsdarabkákkal. Kihasználva sminkelési hibáit, összeállt a fejemben pár gondolat róla amit nem fojtottam magamba.

-         Rendben. Mondjuk azt hittem legalább ide az első osztályra normális stuardess-eket hoznak és nem ilyen vakolattal teli libákat. Mondjuk azért a vörös rúzsra odafigyelhetnél mert lehet,hogy azt reggeliztél,de még most is tele van a szád a darabjaival.-fejtettem ki nem tetszésemet csípős megjegyzések kíséretében.- További szép napot!-mosolyogtam,majd kacsintva odadobtam a csajnak egy papír zsepit. Fejhallgatómat egy gyors mozdulattal vissza is dobtam táskámba,és elkezdtem utat törni a repülőről levezető lépcsőhöz. Miután  sikeresen leértem plusz-mínusz néhány szúrós tekintet kíséretében,észre is vettem egy szabad taxit. Mivel ez New York-ban nagy dolognak számít így boldogan pattantam be a sofőr mögé és nyomtam a kezébe 10 amerikai dollárt remélve elfogadja,mert még nem váltottam át a pénzt.

-         Ezt mind??-kérdezte elfehéredve-Akkor gondolom biztos lesz valami kikötése a hölgynek.-húzta el a száját.

-         Igen lenne nagyon gyorsan erre a címre kellene elvinnie.-nyomtam kezébe a fehér kicsit gyűrődött cetlit amin egy kollégium címe állt.

-         Végülis, megoldható.-vonta meg a vállát, és rátaposott a gázra.

Az út aligha volt 7 perces ezért amikor észbe kaptam,már ott is találtam magam elámulva az iskola kollégium részénél,London egyik forgalmas utcáján a taxin kívül a táskámmal. Mielőtt elindultam volna befelé lepillantottam magamra,hogy öltözékem megfelelő lesz-e. Utáltam az ilyen elegánsabb ruhákat de ez most annyira nem lett konzervatív. Fekete-fehér nadrágkosztümöt viseltem fehér betűrt egyszerű blúzzal, egy pár fekete sima magas sarkúval, és arany Rolex órával. Vettem egy mély levegőt,szememet egy pillanatra behunytam és elindultam befelé. Magabiztos léptekkel haladtam át a várótermen, ahol velem egyidős fiúk ültek és hangoskodtak. Senki nem szólt rájuk. Valószínűleg ők már Szeptembertől osztálytársak lesznek. Remélhetőleg én is csatlakozom majd hozzájuk. Lépteim még a kisebb zaj ellenére is visszhangoztak a márvány oszlopokkal teli teremben. Félve álltam meg az információs pult előtt álldogáló vörös hajú lány mögött. Mivel csak küszködött a borítékkal így felajánlottam segítségemet.

- Szia,segítsek kibontani?-próbáltam minnél kedvesebben kérdezni hátha rábólint én kibontom neki aztán én következek a sorban.Egy nagy sikolyt halottam magam elől a kis vöröstől. Valószínűleg ez egy válasz volt , csak nem az én kérdésemre, hanem arra,hogy felvették. Én következtem a sorban.

- Jó napot kívánok, Zoe O’conel névvel jelentkeztem az önök iskolájába,és a felvételim eredményét szeretném megtudni.-erőltettem a végére még egy mosolyt is.

- Szervusz.Szóval Zoe.-ráncolta a szemét az idős ősz hajú hölgy.-Ja igen itt is van.-adta oda mosolyogva a borítékot.

-Köszönöm. Viszlát

-Viszontlátásra.-integetett köszönéséhez  néni.

Nemtudom , hogy szokott-e remegni a kezem,vagy ha igen akkor mennyire,de most mintha nem tudtam volna parancsolni a kezeimnek. Sikerült kibontanom,és gyorsan átfutottam szemmel a bevezetőt majd rátértem a lényegre az utolsó 2 sorra.

’…Kedves Zoe O’conel!

Tájékoztatjuk önt,hogy iskolánkba nem nyert felvételt. Írásbelijével 2 ponttal maradt le. Így a szóbeli felvételire nem érvényes a jelentkezése…’

Itt abbahagytam a papír fecni olvasását. Hatalmas csalódás ért. Az a felvételi amire egész NYÁRON készültem,most nem sikerült. Így már semmi kedvem sem volt itt maradni,de hazamenni sem akartam,így hogy a bátyám meg nincs otthon meg végképp nem. Tehetetlenül álltam ott. Két meleg kezet éreztem meg vállaimon. Önkéntelenül is elmosolyodtam,mert ezt CSAK egy ember szokta csinálni: Megan. Vigyorogva fordultam meg és öleltem meg gondolkodás nélkül barátnőmet.

-Megaaan.-mondtam hosszan nevét.

-Zoe,annyira de annyira hiányoztál csajszi. Nélküled New York  dögunalom volt így eljöttem és maradok max egy hetet veled,amíg el nem kezdődik a suli.-fejezte be bazsalyogva,izgatottságát meg sem próbálva leplezni.

-Figyelj,Megan. Engem nem vettek fel.-közöltem szomorkásan.

-Úúúúú,csajszi és a szüleid?? Ők már tudják ezt??

-Nem,de amíg ők nem hívnak én se hívom őket. Amúgy elhoztam a nyaralónk pótkulcsát,szóval a szállás se gond,és ha akarod a suli kezdésed előtt szívesen elszállásollak,minthogy itt lógj ezekkel a gyíkokkal.-kacsintottam.

-Remek,de nekem el kéne hoznom a maradék cuccom a kolis részből. Nem gond ha addig itt maradsz??-nézett rám kérdőn,kék nagy boci szemeivel.

- Nem,dehogy.Addig leülök,ide a padra.-mutattam rá a tőlem pár méterre lévő ülőalkalmatosságra és vágtam egy ’itt is jó lesz’ grimaszt.

~ Harry szemszöge~

Hosszan  ráakaszkodtam a csengőre mert Alice nem nyitott ajtót. Unottan pillantottam fel a plafonra.

- Alice sietnél egy picit? Valamit mondani akarok!-Kicsit izgultam,hogy hogyan fog majd reagálni a mondandómra miszerint , megakarom vele szakítani kapcsolatunkat. Ez szerintem annyira nem nagy cucc mert ami köztünk volt egyébként is csak egy alkalmi kapcsolat volt. Csak volt ha minden igaz,és Alice még ma ajtót nyit,hogy elmondhassam amit akarok. Gondolat menetemben egy szőke hajú lány zavart meg  aki a mellettem lévő szoba kulcsát kereste.

- Segítsek?-kérdeztem amikor már nem bírtam nézni a szenvedését.

- Igen,tudnál légy szíves? Nem találom a megfelelő kulcsot ami a zárba illik.- nézett rám incselkedve. Na persze a ’kulcs’,amire gondolt az biztos,hogy nem azonos azzal a tárgyal amit ő fog. Gyorsan kikaptam a kezéből és egyből megtalálva a megfelelőt kinyitottam neki az ajtót,majd szép napot kívánva betuszkoltam  a szobájába. Mire ez sikerült, Alice pont akkor fordította el a kulcsot a zárban.

- Szia cica,gyere be.- invitált beljebb.-Bocsi csak éppen fürödtem,-húzta végig ujjait a még nedves combjain egészen addig amíg bele nem ütköztek a törülköző szélébe. Szemem akaratlanul is megragadtak formás lábain. A francba is! Hány napja nem voltam csajjal…..8??!!-ó,de gyere beljebb ne álldogálj itt nekem.- kacsintott rám és már nyúlt is a kezemért,hogy beljebb húzzon gyengéden csuklómnál fogva. Nem tudtam egyszerre több dologra figyelni csak arra,hogy ne támadjam le ott helyben. Nem azért mert bármi érzelmi kötődés fűzött volna hozzá ,hanem mert kanos voltam. Valószínűleg ezt észrevehette,mert az utat a hálószobája felé és nem a nappali felé vette,és közben folyamatosan kuncogva hátra-hátra pillantgatott.

- Alice én mondani aka..

- Shhh!-suttogta,és mutatóujját a szám elé helyezte.Az ajtót lassan becsukta  és jól tudta,hogy innentől kezdve már nem nagyon szoktam nemet mondani,vagy megálljt parancsolni. Igaza volt. Teljesen elveszítettem az eszemet. Hevesen csókolni kezdtem a füle mögötti részt tudván az a gyenge pontja. Lágyan neki nyomtam a hideg falnak aprócska testét. Számat nem hagytam elválni nyakától. Tudtam jól,hogy ez a gyenge pontja. Mindenkinek van. Szerencsére ezekre gyorsan rátudok jönni,és van úgy,hogy ki is használom a helyzetet mint például most . Tervem bevállt. Kezei elválltak hátamtól,és ajkai elváltak a nyakamtól,kisebb nyögések kíséretében. Abbahagytam a füle mögötti részével való foglalatoskodását és komolyan,néztem zöldeskék szemeibe. Reméltem,hogy meghallgat és nem merül jobban bele a ’dolgokba’.

- Figyelj Alice..- szemöldök ráncolva pillantottam rá,hogy figyel-e. Rám szegezte szemeit,én pedig gyorsan folytattam mondandómat amíg még figyel rám.- tudod ami volt..vagyis van köztünk…az CSAK-próbáltam kihangsúlyozni a számomra egyik legfontosabb szót.-alkalmi kapcsolat és semmi több! Ugye ezt tudod?-fordítottam  komolyra a szót már sokadszorra.

-Persze-persze tudom cica!-mondta,de már vette is le rólam a pólót. Könnyű dolga volt,mivel csak egy egyserű fekete Ramones pólót viseltem,amin se gomb,sem cipzár nem volt. Most jött a nehezebb része.

- Tudsz még egy picit figyelni Alice?- kérdeztem komolyabban,hogy felfigyeljen hangsúlyomra. Mély levegőt vettem és folytattam volna amit elkezdtem,de Alice nem figyelt. Nedves csókokkal borította  el felsőtestem. Nem bírtam magammal,de ugyanakkor szerettem volna tisztázni a dolgokat,hogy ne érje váratlanul őt a dolog. Nem akartam tovább folytatni vele ezt az alkalmi kapcsolat dolgot mert azt éreztem,kezdett belém habarodni. Amíg ezeken gondolkoztam hagytam,hogy az ágy felé vezessen. Lassan lefeküdtem az ágyra. Megtorpantam.

- Alice figyelj,de most már komolyan!- mondtam némi éllel a hangomban.- én sza…- itt elállt a lélegzetem,Alice keze már érzékenyebb helyeken jártak mint az terveztem . Nem gondoltam volna,hogy ennyit tud bátorodni két alkalom között. Elvégre még csak most lett 17, kereken 2 hónapja. Velem vesztette el a szüzességét, ő döntött úgy,hogy megbízik bennem. Én már csak teljesítettem az egyik ’kívánságát’. Alice keze már eléggé lent járt,úgy döntöttem már mindegy. Nem bírtam végig mondani amit akartam. Egy mély,halk nyögéssel nyugtáztam,hogy feladom és majd talán később elmondom amit akartam. Fordítottam helyzetünkön, felé kerültem és újból elkezdtem a nyakát csókolgatni. Lehámoztam róla a törülközőt amíg ő a lábával levette az alsónadrágomat is. Fokozatosan elkezdtem fel és le emelkedni,közben karommal tartottam magam. Nekem ezek már ’rutinos’ mozdulatok voltak,de neki még csak ez volt a 4. alkalom. Még úgy voltam vele,hogy megállhatok,abbahagyhatom,és mindent elmondhatok neki. Hirtelen valami észhez térített. Mióta foglalkozok én ennyit a nők érzéseivel?!  Majd feldolgozza valahogy. Az már nem az én dolgom. Alice húzott vissza a földre. Körmeit belemélyesztette vállamba és végig húzta hátamon. Majd legközelebb elmondom neki. Talán holnap a meccs után.

~ Zoe szemszöge~

A bambulásomban a telefonom zavart meg, Megan írt üzenetet.:

’ Ciao. Figyu én lezuhanyzok. Gyere fel addig. 86-os szoba ;)!’

 Megvontam szemöldököm és ’’most már nekem úgyis mindegy” fejjel felsétáltam a hosszú márvány lépcsősoron. Miután megtaláltam a szobát az ajtó már nyitva volt.

- Öööö…Zoe te vagy az??- kérdezte a szőkeség.

- Én igen. De miért nem zártad be az ajtót?

- Háát…hagyjuk zavaros,de én most megyek és lefürdök ha nem gond. Ha végeztem meg elmehetnénk mert lesz egy baseball meccs amit holnapról mára raktak át,és szerintem van egy-két helyes játékos. Ráadásul a V.I.P részlegbe van két jegyem.-mesélte mosolygva- Jaa jut eszembe. Még régebbről maradt itt ruhád ha átakarsz öltözni.-és gyors  léptekkel eltűnt a fürdőben.

A ruhákat gyorsan felkaptam és átsétáltam velük a nappaliba. A méregzöld rövidnadrág szerencsére még simán jó volt rám. Belebújtam az egyszerű fekete trikóba amin egy nagy fehér ’Fuck You’ felirat állt. Ez volt az egyik kedvencem. A kék Vans cipőmet is megtaláltam a sarokban. Mivel készen voltam és nem tudtam mit csinálni így elkezdtem kapcsolgatni a Tv-t, de semmi érdekes nem ment benne. Csak feküdtem az ágyon és gondolkoztam,hogy mi lesz velem. A víz csobogását hallgattam amikor meghallottam egy egyre erősödő zajt. A hátam mögött lévő falon a festmény elkezdett ütemre  himbálózni és elég hangos nyögések  szűrődtek át. Nem bírtam tovább hallgatni és néha-néha átkopácsoltam,hogy lehetne halkabban is, de mind hiába. Megfogtam a mellettem heverő párnát és belefúrtam az arcom. Elég jó hangszigetelőnek bizonyult. Körülbelül 20 perccel később csöngettek. Mivel a drága jó barátném’ még mindig csapatta magát így én indultam el ajtót nyitni. Már másodszorra csöngettek amikor odaértem az ajtóhoz. Nem palástolva idegességem,mérgesen megmarkoltam a hideg kilincset és kirántottam magam előtt az ajtót. Viszont egy egészen más látvány várt mint amire számítottam.